Hazugságok útvesztői -3. rész

A tovább után olvashatjátok a novella következő részét.

3. rész

Emanuel próbálná kiengesztelni Nadiát, aki azonban ügyet sem vet rá. Amanda nyíltan megkérdezi húgát, hogy van-e valami köze Emanuelhez, de a lány letagadja a testvére előtt… Carmina nem tűri el, hogy Justo ilyen nyíltan kezelje ezt a titkot. Justo kineveti a nőt, s emlékezteti rá, hogy nagyon könnyen tönkreteheti őt, elég kinyitnia a száját, s mindenki megtudja, hogy Lauro Escorial egyetlen fiú unokája valójában nem is a család tagja. Carmina megígéri neki, hogy a napokban felkeresi őt, de hagyja most békén, s ne kompromittálja ennyi ember előtt… Az esküvőre késve érkezik meg Pedro, a vőlegény öccse, aki üdvözölni szeretné testvérét, de Amanda hiába keresi tekintetével a vendégsereg között, nem találja. Lauro rögtön üdvözli Pedrót, aki közben megismerkedik Ana Cristinával is, aki még kislány volt, mikor ő a fővárosba került. A 17 éves lány teljesen elbűvöli őt, s ezt Lauro is észreveszi, elégedetten nyugtázza, s kettesben is hagyja őket. Cselekedetével azonban kivívja lánya, Federica haragját, aki szóvá is teszi ezt, szerinte a lánya még túl fiatal ahhoz, hogy férfiakkal ismerkedjen. Lauro azonban emlékezteti rá, hogy minden kapcsolat fontos a Salvatierra-családdal… Ana Cristina és Pedro nagyon kedélyesen elbeszélgetnek, majd táncolnak is. A lány szemmel láthatóan jól érzi magát a fiú társaságában… Columba és Esperanza egy asztalnál ülnek, s mindketten örülnek az esküvőnek, bár Esperanza kissé nyugtalan, úgy gondolja, hogy boldogtalanságra kárhoztatnak mindenkit maguk körül. Columba emlékezteti rá, hogy más választásuk régen sem volt, ahogy most sem, mert egy ilyen kicsi, belterjes falucskában másként néznek az emberek az „ilyen dolgokra”… Amanda mindenhol újdonsült férjét keresi, belebotlik Miguelbe és Federicába, akik szintén nem látták Evaristót. Miguel szeretné megkóstolni a Salvatierra-termékek legújabb darabját, Justo készségesen a pincék felé tessékeli Federicával együtt, maga Amanda is velük tart, hátha útközben megtalálja férjét is… Carmina odalép az esküvői misét celebráló Anselmo atyához. A nő ismételten nem hagyja ki az alkalmat, hogy csipkelődjön valakivel. Azt kérdezi a paptól, hogy mennyire érzi magát valódi katolikus papnak, hiszen tudván tudja, hogy egy olyan házasságot kötöttek ma, ami soha nem lesz boldog. Anselmo atya kissé lemondóan azt mondja a nőnek, hogy talán a saját életével kéne törődnie, nem mások életét mustrálnia. Carmina szerint az ő élete már tökre ment, s az ő esküvőjét is Anselmo celebrálta, akkor is egy olyan esküvőt, ahol tudta, nem lesz boldogság, hiszen Gustavo mást szeretett. Anselmo tudja nagyon jól, hogy az ő szájából furcsa ilyet hallani, de ha a nő annyira boldogtalan, akkor talán el kellett volna válnia, de a pap tudta nagyon jól, hogy a nagy vagyon reményében Carminának esze ágában sem volt ezt megtenni, akkor viszont ne panaszkodjon. A nő kissé furcsállja, hogy egy pap ennyire elítélően beszél a „nyájának egyik bárányáról”. Anselmo szerint mindenki pontosan annyit ér, amennyit a cselekedetei és a lelke, Carmina lelke pedig sötét. A pap otthagyja a nőt ezzel az utolsó mondattal és hazamegy… Federica, Miguel és Amanda a pincékhez érnek, Evaristót továbbra sem találták meg, s Amanda már kezd kissé ideges lenni. Federica unszolására ő is velük tart a pincébe, hogy megkóstolják az új terméket, a pincében azonban nem várt meglepetésbe botlanak, ott találják Gustavót és Evaristót vadul csókolózva és ölelkezve…