A születés bűne – 3. rész

Kedves Olvasók!

A tovább után olvashatjátok a novella következő részét.

Videós formátum:

Szöveges formátum:

3. rész

Bernarda újra együtt találja Alejandrát és Alexet. Mérgesen cipeli magával a lányt be a házba, ahol nagyon megszidja és beárulja őt Octavionak. Bernarda nem tudja megérteni, miért nincs a lány tekintettel a fájdalmukra, miért tetézi a bajokat azzal, hogy egy „néger semmirekellővel” barátkozik össze. Dionisia próbálná a helyzetet tompítani, de Bernarda ráparancsol, hogy hagyja őket magukra. Octavio megkéri a feleségét, hogy ne legyen ennyire szigorú Alejandrával. Alejandrából minden fájdalom és bántás előtör, amikor kiabálni kezd a mostohájával és azzal vádolja, hogy gyűlöli őt. Bernarda kikéri magának a hangnemet és erélyesebb fellépést követel Octaviotól. A férfi két tűz közé kerülve a feleségének enged és bezárja lányát a szobájába. Dionisia távolabbról figyelte az eseményeket, s Octavio távozása után az ajtóhoz siet. Azon keresztül próbálná nyugtatni a kislányt. Bernarda és Octavio visszavonultak a szobájukba. A nő nagyon büszke a férjére, amiért végre szigorúbb a lányával. Octavio viszont nem biztos abban, hogy helyesen cselekedett. Bernarda butaságnak nevezi a kétségeit, s azt mondja, hogy most a „kis szutykos néger kölyök” következik: ha Octavio nem regulázza meg, akkor majd ő megteszi. A férfi képtelen felfogni, miért gyűlöli ennyire a fiút. Bernarda emlékezteti rá, hogy annak idején az édesapja egy néger nővel csalta meg az édesanyját. Így ment tökre a házasságuk, s így okozta mindez az édesanyja halálát. Féktelen gyűlöletet érez a színesbőrű emberek iránt… Marcela a szobájába viszi a csomagot, s elrejti. Ekkor nyit rá bátyja, Miguel. Marcela nagyon megörül neki és a nyakába veti magát. Miguel kíváncsi rá, hogy húgának mennyire sikerült berendezkedni vidéken. Marcela azt mondja, hogy még szoknia kell, de minden rendben lesz. Miguel tudja, mekkora áldozatot hozott testvére érte és a feleségéért, hiszen leköltözött velük vidékre, holott mindig a nagyvárosi élethez volt szokva. Marcela képmutató módon azt mondja, hogy értük bármilyen áldozatot hajlandó meghozni, hiszen Andreát is úgy szereti, mint a saját testvérét. Miguel reméli, hogy előbb vagy utóbb, de húga élete is rendeződni fog, itt lenne az ideje férjhez mennie. Marcela ezt a kérdést elhessegeti, azt állítja, hogy egyelőre nem is gondolkodik ilyesmiben. Ismét megköszöni fivérének, hogy szüleik halála után gondoskodott róla a nagy korkülönbség ellenére is, apja helyett apja volt… Nicandra eközben Andrea szobájában van. A nő a férje után érdeklődik, Nicandra elmondja neki, hogy látta bemenni Marcela szobájába. Andrea egyáltalán nem nyugodt attól, hogy sógornője is ott él velük. Nicandra puhatolózni kezdene, de minden hiába: Andrea nem hajlandó elmondani neki, miért gyűlöli ennyire a sógornőjét. Miguel érkezik a szobába, ahonnan kiküldi Nicandrát. A házaspár összeszólalkozik Marcela ottléte miatt. Miguel nem érti, miért nem bízik a testvérében Andrea. A nő azonban nem akar a férjének fájdalmat okozni az igazság elárulásával. Nicandra az ajtó mögött hallgatózott, de nem tudott meg semmit… Bernarda elgondolkodik gyermekkorán. Ismét eszébe jut édesapja, akivel nagyon régen megszakított minden kapcsolatot és aki hallani sem akar róla, kitagadta őt. Újra kísérletet tesz arra, hogy felhívja őt, de a komornyik közli vele a telefonban, hogy az édesapja továbbra sem akar róla hallani és nem akar vele beszélni. Bernarda kénytelen belenyugodni ebbe. Újra eszébe jut, amikor édesanyja öngyilkosságot követett el egy néger nő miatt, aki az édesapja szeretője lett. Az asszony ismét csak gyűlölettel tud az édesapjára gondolni… Salome a falu piacán összeszólalkozik Benedicto atyával, mert a pap boszorkánynak, kuruzslónak és az emberek átverőjének nevezi az asszonyt. Salome csak mosolyogni tud a papon… Nicandra próbálná Brunót kifaggatni a gazdáék életéről, de Bruno se nagyon tud róluk semmit. Nicandra oldalát nagyon fúrja a kíváncsiság Marcela és Andrea kapcsolata miatt… Bernarda magához kéreti Sagont, az intézőt, aki egyben Dionisia férje is. Az asszony megbízza őt, hogy kísérje figyelemmel Alejandrát és Alexet. Sagon maga sem érti, hogy Octavio miért engedi, hogy a „kis néger” még mindig ott rontsa a levegőt. Bernarda szerint a férje hálás a kölyöknek, amiért megmentette a minap a lánya életét… Octavio eközben megkeresi Alexet és arra kéri, hogy ne keresse többször a lányát. Nem akarja a fiút elküldeni a birtokról, hiszen nagyon sokat köszönhet neki… Dionisia enni ad a fiának, Claudionak, amikor megérkezik Sagon és elmondja feleségének, mivel bízta meg Bernarda. Dionisia nem tudja megérteni, miért gyűlöli ennyire a kis Alejandrát az asszony. Sagon szerint nekik nem dolguk ítélkezni és kérdéseket feltenni. Ráadásul az ő szemét is szúrja a „néger kölyök”. Dionisia rasszistának nevezi a férjét, mire Sagon torkon ragadja a feleségét a fiuk szeme láttára és fenyegetőzni kezd. Dionisia kérleli a férjét, hogy legalább ne a gyerek előtt csinálja ezt. Sagon végül elengedi a nőt… Pár nappal később Betzaidát kiengedik a kórházból. Sajnos az állapota változatlan. A birtokra érve Alejandra fogadná szívélyesen, de Betzaida ellöki magától. Anyjához hasonlóan képmutató módon testvérét vádolja a történtekért…